Papagáj

Élénk színeikkel, bájos karakterükkel és játékos intellektusukkal könnyű elfelejteni a kedvtelésből tartott madarakat és azon belül a papagájok mindannyian prédaállatok. A természet úgy tervezte meg őket, hogy szárnyakkal rendelkezzenek és repülni is képesek legyen, ennek a repülésnek pedig sokféle felhasználási módja van, de az egyik legfontosabb mégis az, hogy gyorsan el tudjanak távolodni a veszélytől.

Emberi környezetünkben a kísérőállatokként tartott madarak és papagájok nincsenek valódi veszélyben a természetes ragadozóik támadásától, de ez nem jelenti azt, hogy félelem nélkülivé válnának. Még mindig léteznek azok a természetes ösztönök, amelyek azt mondják nekik, amikor megrémülnek: "repülj és rejtőzz el!". Az otthon vagy a madárház tipikusan az a környezet, amelyben a papagáj megrémülhet vagy ideges lehet olyan dolgok miatt, mint a váratlan zajok, más állatok, új tárgyak vagy akár új emberek felbukkanása.

Természetes környezetükben a papagájok előnye, hogy visszatérhetnek a fák és bokrok lombozatához, amikor úgy érzik, félniük kell valamitől, vagy fenyegetést észlelnek. Természetesen, ha háziállatként tartják őket, nem rendelkezik ezzel a lehetőséggel. Ezért fontos egy rejtekhely biztosítása a kedvtelésből tartott madaraknak, ami egy különleges, mondhatni dedikált biztonságos hely a meneküléshez és a látótérből való eltűnéshez, amikor csak akarják, bármi legyen is az ok.

Ha akár csak rövid ideig el tudja rejteni magát, már akkor is jóval kevesebb stresszt érez. A folyamatosan stresszes madár sokkal nagyobb valószínűséggel szenved más betegségektől. Ennek a leküzdésében tud segíteni egy biztonságosnak érzett rejtekhely.

A fiatal és aktív papagájokat a legkülönfélébb és napi izgalommal kell ellátni, míg az idősebb és félénkebb madarak inkább a kiszámíthatóságra vágynak. Hogy melyik kor mikor jön el és mettől meddig tart, az nagyrészt fajtafüggő, de kisebb részben egyedenként is változhat egy adott papagájfajon belül is. A gazdi dolga ezen igények felismerése és kiszolgálása, a madár személyiségének megfelelő módon. Legfontosabba a biztonságérzet, vagyis az, hogy a papagájnak a saját környezetében ne kelljen stresszelnie és ne kelljen félnie semmitől. Egy nagyobb méretű, új játékot nem mindegyikük képes elfogadni az első pillanattól, az ismeretlenség okán sok esetben érzik úgy, hogy fenyegeti őket és inkább tartanak tőle. Idővel ez elmúlik és az ijedelem helyét átveszi a kíváncsiság. A szoktatás folyamat lassú és aprólékos, de jutalmazással ezen is lehet segíteni kicsit.

A papagáj tényleges fizikai biztonságáról gondoskodni mindig elsődleges egy új játék bevezetésekor. Tehát biztosnak kell lenni benne, hogy amikor használni kezdi, nem fogja baleset érni, lényeges szempontok a játék rögzítése, megfelelő összeállítása, egyensúlya. Lényeges a ketrecen vagy a szobán belüli elhelyezés, vagyis a madár ne érje el azokat a részeit, amiket nem szabad megrágnia (pl egyes festett tartóelemek), és ne érjen el róla semmit, amihez nem akajuk, hogy hozzáférjen, ilyen lehet például egy függöny, amit pillanatok alatt szétrágna. Biztonság szempontjából mindig kiemelt figyelmet kell fordítani az elektromos berendezésekre és a ventilátorokra.

A szobában szabadon elhelyezett, állványos szerkezetű, kalitkán kívüli játék esetében lényeges arra is figyelni, nehogy a papagáj valahogyan meg tudjon szökni. Ezért csukva kell tartani az ablakokat és az ajtókat, mert az is veszélyes lehet, ha csak a szobából kirepül. A legveszélyesebb hely a lakáson belül a konyha, itt számtalan sérülés érheti a madarat. A játékot a csukott szobában is úgy érdemes elhelyezni, hogy semmi ne zavarja vagy ijessze meg a rajta szórakozó papagájt, mert egy hirtelen felröppenés is súlyos sérülések okozója lehet.

A játékok állapotát gyakran kell ellenőrizni. Egy kirágott rögzítőelem, például egy szög, súlyos sérüléseket okozhat, és a madár könnyen le tudja rágni róla a fát, hogy a korábban biztos helyen lévő szúrós alkatrész előkerüljön. Lényeges a rendszeres tisztítás és fertőtlenítés, mert a játékokon az ürülék és az ételmaradékok egyaránt felhalmozódnak, ami súlyos egészségi problémák okozója lehet.

A lakásban tartózkodó többi háziállatra is gondolni kell. A legjobb, ha ők egyáltalán nem férnek hozzá a papagáj dolgaihoz, ennek higiéniai és biztonsági okai is vannak, illetve az is előfordulhat, hogy egyszerűen tönkreteszik azt, mert nem rájuk van méretezve.

A madarak állatorvosai sok esetben nem tanácsolnak jobb étrendet a papagájnak, ha beteg, mert azt feltételezik, hogy a madár stresszes. Egyes esetekben azonban ez a hozzáállás nagyon nagy luxus. Madár-állatorvosom szoros felügyelete mellett alakítottam át egy nimfa papagájom étrendjét pelletre a megszokott ételei helyett. Egy 15 éves tojóról beszélünk aki több kis papagájnak adott már életet tenyészállatként. Ez a madár egész életében magokon élt, de betegsége alatt mégis sikerült átnevelni pelletre.

Ennek az egész életen át tartó magevésnek eredményeként súlyos alultápláltság következtében kialakult oszteoporózis miatt többféle betegség is kialakult nála. Tenyész-madaraknál ez a helyzet különösen súlyossá tud válni, mivel nincs kalcium vagy D3-vitamin a magokban, tehát a tojáshéj előállításához a test a csontokból kénytelen kivenni a kalciumot. Ez a folyamat törékenyé teszi a csontokat.

Az állatorvos nem sok jóval kecsegtetett, utolsó esélyként látta a pelletre átállást. Én persze izgatottan vállaltam, hogy megpróbálom. 8 napot vett igénybe, hogy a speciális átnevelési technikát alkalmazva rászoktassam a a kis tyúkot egy pellet alapú étrendre, ezt követően kezdett javulni az állapota. Az egész dolog stresszesebb volt nekem, mint neki, mivel rettegtem, hogy nem sikerül a dolog és a papagáj meg fog halni.

Nyomatékosan arra buzdítom az összes társmadár-tulajdonost, hogy vessen egy hosszú és kemény pillantást arra, hogy mit fogyasztanak a madarai. Ajánlott étel lehet például a Versele-Laga Prestige. Ha étrendjük nem optimális, akkor ezzel valamit kezdeni kell. Az első számú akadály annak, hogy egy madár megtanulja a megfelelő étrendet, maga a tulajdonos. A rossz táplálkozás az oka az elhízásnak és a 2. típusú cukorbetegségnek.

A papagájok az egyik legjobb utánzók az állatvilágban, ezért fontos, hogy csak olyan szavakat ismételgessünk előttük, amit szívesen hallanánk vissza! Mert a káromkodás is szuperül megragad bennük. Az olyan modern oktatóeszközök, mint a Mimic Me, egyszerűvé teszik az új szavak tanítását. Rögzíts egy szót vagy egy rövid kifejezést a készülékre, és állítsd be, hogy a nap folyamán meghatározott időközönként játssza le azt.

A papagáj képes megtanulni számolni, azonosítani a színeket és a számokat, megtanulni összetett szavakat és kifejezéseket, és mindehhez csak megfelelő edzésre és nevelésre van szüksége. De létezik bicikliző és korcsolyázó papagáj is. A megfelelő edzés segíthet a madár WC-kiképzésében is. Sok takarítást spórolhatsz meg, ha a papagájodat egy erre kijelölt helyen tudod "kakiltatni". A papagájok többek között arról is híresek, hogy félnek minden újdonságtól vagy a környezetük változásától - a képzés segíthet csökkenteni ennek negatív hatását.

A piacon egyre többféle oktatási termék áll rendelkezésre a kedvtelésből tartott madarak és a papagájok tulajdonosai számára. Ezek közül a legtöbb teljes egyetértésben a pozitív megerősítő képzési módszerekre épülnek, mert ezekkel lehet a legjobb eredményeket elérni. Ezért ezzel a képzési módszerre mindenképpen érdemes alaposan megismerkedni.

Újabb kérdés érkezett a blogra, amelyet most megosztunk olvasóinkkal is. Van egy papagájunk, aki e hónap végén lesz 1 éves, a kérdésem az, hogy soha nem tudott rendesen repülni, és ennek milyen oka lehet. 18 hetes korában kaptuk. A szárnyai nincsenek megnyírva, és mind épek, felszáll a ketrecéből stb., de mindig csak a földön landol, de soha nem repül át egy másik ülőkére, székre stb.  A legutóbbi papagájunk 26 évig volt nálunk, így hozzászoktunk ehhez a madárfajtához, van némi gyakorlatunk már, és egyikünk sem látja az okát a repülési problémának, aggódnunk kellene?

Válaszunk: egy egyéves, teljesen repülőképes papagájnak energikusnak és jól repülőnek kell lennie. Először is javaslom az állatorvosi vizsgálatot, hogy kizárjuk a fizikai problémákat. Ha az állatorvos egészségesnek találja a madarat, akkor szó szerint meg kell tanítani repülni. Azon tűnődöm, hogy fiókaként nem volt-e valami olyan tényező, ami nem hagyta, hogy megfelelően repüljön, és a repülési és mellkasi izmok nem fejlődtek ki eléggé. Ha ez a helyzet, akkor fel kell építenie a repülési képességét, vagyis az izmait és a szívizmait. Egy kis játék, amivel ezt segítheted, az az ágyas játék.

Ha az ágy fölött tartjuk (csak éppen fölötte), nagyon óvatosan ösztönözzük, hogy repüljön le az ágyra, növelhetjük a távolságot és a magasságot idővel, ahogy a papagáj erősödik. Fontos, ezt csak akkor tegye, ha a madár örömmel csinálja, és az állatorvos tiszta egészségi állapotát igazolja. Ezután repüljön át egy másik személyhez az ágy másik oldalán, aki egy jutalomfalattal bátorítja őt, hogy repüljön oda. Bátorítsd őt arra is, hogy legyen minél aktívabb, játsszon játékokkal, másszon stb.